„Higurashi no Naku Koro ni (kai)”. Ez az anime minden szégyenérzet nélkül indulhatna a leghosszabb címmel rendelkező animék versenyén, de nem ez a legérdekesebb tulajdonsága. A Higurashi alapjában egy pszichológiai horror anime, amit bár később kicsit megbolondít egy kis természetfeletti szál, de végig hű marad a kezdeteihez. Nehéz erről az animéről sokat mondani, mert a legnagyobb élményt a történetben szereplő titkok felgöngyölítése jelenti és maga a cselekmény, ha viszont erről ír az ember, akkor rögtön elrontja az élményt azoknak, akik még nem látták a sorozatot. Túl nagy titkokat nem mondva, annyit lehet felfedni, hogy egy vidéki japán kisvárosban vagyunk, ahol különös halálesetek történnek, amikről elsőre nem tudni, hogy ki áll mögöttük, illetve, hogy mi az indíték. Folyamatosan szereznek több információt a szereplők, tehát van egyfajta detektív történet része is a sorozatnak.
Több karakter is van, a különböző részekben mindig éppen más kapja a főszerepet, ezért van elég idő megismerni mindenkit. A karakterek egy jelentős része gyerek, azaz kisiskolás, de ez nem csökkenti a feszültséget, és a nagyon bolondozós részek alatt is csak arra vár az ember, hogy mikor fordulnak a dolgok hirtelen teljesen komollyá.
A sorozatnak talán legnagyobb gyengéje a történet lassú felépítése. Az egyes részek önmagukban is szórakoztatóak, de a nagy egészet csak később lehet kezdeni átlátni. Attól függően, hogy ki mennyire elmés, az hamarabb is bekövetkezhet, de nekem kellett kb. 10 epizód, mire el kezdtem kapizsgálni, hogy mi állhat a háttérben. Azonban hiába tudja már a néző, hogy mi történik, erre a szereplőknek is rá kell jönniük, ezért a rejtélyek tényleges megoldása nem az első 26 részes évadban történik, hanem a második 24 részben. Igen, összesen 50 rész van, tehát a sorozat nem egy One Piece, de azért nem is a szokásos 13-24 részes kis alkotás.
Nem szabad szó nélkül hagyni, hogy maga a kinézet se éppen egy vizuális orgia. 2006-2007-es animéről van szó, és ekkor azért csináltak pár sorozatot, ami messze jobb minőségű, ha az animálásról van szó (Death Note, Night Head Genesis, Black Lagoon). A zenéről és a hanghatásokról sincs nagyon mit mondani. Van, de nagyjából ennyi, nem ront a hangulaton, de nem is nagyon javít rajtra, egyedül a kabócáknak a zúgása emlékezetesebb, őket előszeretettel használják átvezetéseknél két jelenet között.
A Higurashi tényleg szimplán a történetéről, a titkokról és a rejtélyekről szól. Egy bonyolult, sok ponton összefüggő, az elején nehezen követhető cselekmény száll van, nagyjából olyan, mintha egyszerre olvasnánk két-három Agatha Christie regényt. Akiket ez ijeszt vagy untat, azok jobban teszik, ha távol tartják magukat a Higurashitól, de akinek kenyere a titokzatos pszicho horror, az vágjon bele.
