Nem vesztegetnék túl sok időt ennek a kritikának a megírásával, ahogy a Coppelionra se érdemes túl sokat foglalkozni.
Az őszi anime szezon egyik általam várt új sorozat a Coppelion manga azonos névre hallgató anime feldolgozása volt. Semmit nem tudtam a sorozatról, csak az anime plakátja fogott meg, és direkt nem is néztem utána, hogy úgy tudjak az animéhez hozzáállni, mint egy ártatlan szende kis rajongó. Innen visszanézve helyesen döntöttem, mert az én igényeimtől most nagyon távol van ez az anime és minden vele töltött perc időpocsékolás.
A Coppelion rettentő unalmas. Az első három rész láttam, és ezek alapján semmilyen inger nincs benne, hogy tovább nézzem. Vannak sorozatok, amelyek kifejezetten lassan indulnak be (pl.: Stein’s Gate), de itt nem találtam egyetlen elemet se a részekben, amelyek arra utalnának, hogy érdemes tovább várni valami jó és lenyűgöző dologra.
A történet egyszerű: van Tokió és van benne egy atomerőmű. Atomerőmű meghibásodik, katasztrófa, sugárszennyezés, fővárost ki kell üríteni, mert emberek számára lakhatatlanná válik. Eltelik (kb) 20 év, a városból egy segélykérő üzenet érkezik, kormány beküldi a hadsereg különleges „Coppelion” egységét, hogy derítsék ki mi a helyzet. A Coppelion egység magja három genetikailag megtervezett, mesterséges lány, akik immunisak a sugárzása, így míg mindenki más csak védőruhában lehet, ők vígan szaladgálnak az utcákon az iskolás kosztümjeikben…. WTF? Álljunk csak meg. Szóval van egy elit katonai osztag, genetikailag módosított szuperlényekkel, akiknek a munkaruhájuk egy iskolai kiskosztüm? Igen, ez így van, és a szereplőknek teljesen logikusnak tűnik. Ahogy az is az, hogy 15-16 éves lányokat küldenek be egy mentőakció keretében gyakorlatilag Csernobil közepébe, míg a kiképzett hivatásos katonák fentről nézik őket egy helikopterből…. Annyira értelmetlen, hogy gondolkodni sincs rajta kedvem.
A témaválasztás abból a szempontból tipikusan japán, hogy szeretik a poszt-apokaliptikus világokat, különösen, ha nukleáris katasztrófa történt (Hirosima és Nagaszaki máig a japán nemzettudat egyik meghatározó eleme), illetve odavannak mindenért, amiben iskolás lányok vannak. Ez azonban kevés! A karakterek teljesen unalmasak és érdektelenek. Mennek az utcán, megijednek és sipítoznak, ha látnak valami ijesztőt a romok között, egyébként meg csak szimplán idegesítőek. A legrosszabbak a lelkizős részek, amikor arról elmélkednek vagy egymás közt, vagy más karakterekkel, hogy milyen morális tanúságokat lehet abból levonni, hogy ők csak azért lettek megteremtve, hogy másokat mentsenek, és így igazából nem is emberek, ezért ér-e egyáltalán valamit az életük? Hagyjanak engem békén.
Zárásként pár szó a külcsínről. Érdekes keveréket használnak a készítők a vizuális ábrázolásnál. A karakterek rendesen animálva vannak, de amennyire meg tudom mondani statikus, előre megrajzolt hátterek előtt mozgatják őket. A karakterek körvonalai nagyon erősen vannak behúzva, így érdekes hatást kell a látvány, olyan, mintha egy képet mozgatnának egy másik kép előtt, mintha részlegesen kitakarnák az egyik ábrával a másikat. Nem mondanám, hogy rosszul néz ki a Coppelion, de semmi esetre se nyűgözött le. Amikor meg távoli, nagyobb perspektívájú képeket mutatnak, akkor részben a sorozat atmoszférája miatt is, de rögtön az Akira ugrik be, ami nem egy dicséret, mert az már több mint 20 éves.
Csak három részt láttam a Coppelionból, de nekem ennyi elég volt. Igazságtalanság ennyi alapján megválni egy sorozattól, de nem sikerült az alkotóknak bizonyítania. Ha valaki esélyt akar neki adni, ne fogja vissza magát, de szerintem nem ez lesz az éved legsikeresebb alkotása.
