Hihetetlen, hogy pár év mennyi különbséget jelenthet két anime esetében. Régi elmaradást pótolva pár hét alatt szakítottam rá időt, hogy végignézzem a Fate/stay night (FSN) sorozatot, majd folytatását a a Fate/Zero-t (FZ). A márka iránt a FZ keltette fel az érdeklődésemet, amikor még régebben belefutottam egy poszterébe, és akkor megjegyeztem magamnak a címét. A sorozatot a FSN-nel kezdtem, bár a történet cselekménye szerint ez később játszódik, ez volt az eredeti sorozat ami futott.
Összességében nem sok jót tudnék mondani az FSN-ről. A szereplőgárda elég átlagos, a történet semmi újdonságot nem hoz ahhoz képest amit megszokhattunk a témában: tehetséges, de képzetlen iskolás gyerek, aki hirtelen ráébred, hogy különleges képességekkel rendelkezik és rögtön használnia is kell ezeket a képességeket, hogy megvédje magát. Hogy erre történetesen egy "Szent Grál Háború" keretében kerül sor, ahol mágusok (mesterek) idéznek meg elhalálozott szellemek hőseit (szolgák), hogy azok küzdjenek értük és a nevükben, szintén nem túl eredeti.
Ismét erősen érződik, hogy egy számítógépes játéknak az adaptációjáról van szó, ami leginkább a cselekményben bekövetkező fordulatok (ez lehet hogy kicsit erős szó itt) megindokolatlanságában, a történet szempontjából fontos (de a játékban meglevő) háttérelemek kihagyásában, illetve a női karaktereknek a férfi főszereplő iránti viszonyában jelenik meg. Ebből kedvencem, hogy a főszereplő egyik iskolatársa évek óta csakúgy átjár minden egyes nap takarítani és reggelit csinálni, mert szereti ezt csinálni. A dialógusok elég unalmasak, a főszereplő Emiya Shirou és hősi szolgája "Saber" az első 12 részben gyakorlatilag elbeszél egymás feje mellett, majd hirtelen Saber meggondolja magát és úgy dönt, hogy tényleg van abban valami, amit Emiya mond. Bla...
Az animációt mai szemmel nézve jobb esetben is csak átlagosnak mondanám. Az FSN 2006-ban jött ki, de pl. a 2004-ben kezdődött Bleachnek már az első részében is voltak szebb pillanatai. A zenei aláfestés elfogadható, egy-két szám van, ami megragad az emberben, a többi meg csak szól, de legalább nem zavar. A sorozat semmiképpen se borzasztó, de nem hinném, hogy maradandó élményt nyújtana annak, aki már látott pár animét.
Újrakezdeni a semmiből
Miután végigküzdöttem magam az FSN-en, jött a FZ, ami viszont kellemes csalódást jelentett. Lehet, hogy csak az FSN vitte nagyon alacsonyra a lécet, de a FZ kifejezetten jó volt. A cselekményben 10 évet ugrunk vissza, de színvonalban kb 100-at előre. A FZ 2011-2012-ben futott a tévében és a pár év (meg valószínűleg a nagyobb költségvetés) a két sorozat között nagyon meglátszik. A stílus sokkal sötétebb, de a színek élénkebbek. Az animáció látványosabb, a harcjelenetek gördülékenyebbek. Többször van váltás egymással párhuzamosan zajló események között, ami segít feszesen tartani a tempót. A hangok, a zene jól a helyén van, az epikus pillanatokban érezni a feszültséget. Természetesen újra megjelennek a szolgák, de ellentétben az első sorozattal, mikor itt harcolni kezdenek, akkor kő kövön nem marad.
A külcsín mellett a belbecs is sokat fejlődött. Bár még mindig nem teljesen egyértelmű a laikusok számára, hogy mi miért történik, itt már sokkal több a világot megmagyarázó információ (főleg az első dupla hosszúságú pilot részben). A karakterek tettei mellé kapunk motivációt és az is ünneplésre ad okot, hogy a szereplők különböznek egymástól, egyediek és több is van belőlük. Sabernek arányaiban kevesebb idő jut, de ebben az időben is több és mélyebb érzelmeket látunk tőle, mint a FSN-ben. Itt lehet látni tömörített, de annál hatásosabb formában, hogy mik azok a tragédiák és csapások amik érték, hogyan hatottak rá, hogy miért küzd a Grálért.
Külön meg kell említeni az egyik szolgát "Rider"-t akinek története, párbeszédei, jelleme, kapcsolata és hozzáállása a többi szereplőhöz mind rendkívül érdekessé teszi. Van benne egy filozofikus hajlam is, ami általában hiányzik egy akció központú animéből, de itt mégse hat stílusidegenként. A különleges képességei is felejthetetlenek, jól illenek a szereplőhöz, és az alkotógárda se spórolt a munkaórákkal, amikor ezt animálták. Bár egy mellékszereplőről van szó, Rider könnyűszerrel lejátssza a többi szereplőt a képernyőről.
A FZ-nak természetesen meg kellett küzdeni azzal a feladattal, hogy a történetének a végkimenetele ismert, hiszen az egész a FSN előtt játszódik. Ennek ellenére egy pillanatig se mondanám unalmasnak, az akció jó ütemekben van adagolva, fenntartja az érdeklődést. Emellett a FZ olyan komoly témákat szólaltat meg (általában sötétebb hangnemben) ami hiányzott az első sorozatból. A Fate/Zero egy felnőttebb, fejlettebb, kiforrottabb és mindenek előtt jobb anime mint a Fate/stay night. Míg az utóbbit csak szakmai érdeklődéből és extra háttéranyagként javasolnám a Wikipedia mellé, addig az előbbi egy akciódús, jó és szórakoztató anime.
