Az utóbbi évek egyik kétségtelenül legsikeresebb játéksorozata az Assasin’s Creed volt. A széria első része 2007-ben jelent meg, utána majd egy tucatnyi folytatás követte, egészen az előző évben napvilágott látott Assasins's Creed 3- ig, míg idén érkezik majd az Assasin's Creed 4: Black Flag. A sorozat különböző részeiből 2013 elejéig megközelítőleg 55 példányt adtak el, ebből a hármas 12,5 millió példányért felelős. Mivel az Ubisoft kiadónak ez az egyik zászlóshajója, gondoltam nem ártana kipróbálni a sorozatot.
Tesztalanynak az Assasin's Creed (AC) 2-t választottam, jókat hallottam a játékról és a szaksajtó is egész magas értékeket adott a játéknak a megjelenéskor. Elhatároztam, hogy végigviszem, gondoltam nem lehet majd olyan hosszú. Végül 38 óra tiszta játékidő kellett a befejezéshez, ahol a végén már csak azért rohantam, hogy minél hamarabb végezzek, de legalább volt időm kiismerni a programot.
A több idősíkon folyó játék története elég kacifántos, de ez csak egy szép körítés az alapvető ötlethez: kapsz egy bérgyilkost és egy szabad sandbox világot, aztán hajrá. A játék a 15. század végén játszódik az olasz városállamok területén, a főbb bejárható területek Firenze, Velence, és pár kisebb város. A karakter akit irányíthatunk Ezio Auditore, aki fokozatosan ismerkedik meg családi örökségével, azzal, hogy ők a kereszteshadjáratok korából hátramaradt bérgyilkosok leszármazottai. A játék jelentős részét az teszi ki, hogy Ezionak különféle célpontokkal kell végeznie, vagy adott idő alatt, vagy úgy, hogy rejtve maradjon, vagy csak egyszerűen, ahogy kedve tartja. A játék legélvezetesebb része a játékterületen való mozgás, illetve az áldozatok becserkészése. Ezio simán elmehetne a cirkuszba, nincs az a hely, ahová ne tudna felmászni. Minden kiálló párkányban meg tud kapaszkodni, minden kötelet, póznát elkap, minden falon fel tud futni (egy darabig). Mindezt persze teljes felszerelésben. Ez természetesen nevetségessé teszi a dolgot, hiszen nincs ember aki ezt tüdővel bírná, de olyan látványos az egész, hogy ezt a kis butaságot könnyen meg lehet bocsátani.
A városokban szaladgálhatunk kedvünkre, vagy teljesíthetünk konkrét küldetéseket. Néhány fakultatív (üldözés, verekedés, orgyilkosság, időfutam), a többi pedig a történetet viszi előre. A kettő között annyi különbség van, hogy a történetbe illeszkedőkhöz jár animáció és szöveges párbeszéd is, így a fakultatív dolgokkal nem is foglalkoztam. A játék van annyira hosszú, hogy bőven meg lehessen unni magától is, ehhez nem kell még extra feladatokat bevállalni. És ez tulajdonképpen a legnagyobb gyengéje és erőssége is. Az AC2 nagyon jó játék az első tíz órában. Ekkor új dolgokkal találkozol, új helyekre jutsz, új fegyvereket kapsz (amiket a küldetések elvégzésével szerzett pénzzel fejleszthetsz, cserélhetsz le) és még a játékmechanizmusok - harc, mozgás - is ismeretlenek lehetnek (kivéve ha játszottál a szintén Ubisoftos Prince of Persia játékokkal). A második tíz óra még rendben van, itt már inkább a történet viszi el a játékot, hiszen szép lassan kibontakozik a cselekmény, egyre több titokra derül fény, és még nem gyilkoltál le annyi embert, hogy unalmas legyen. A 20. óra után azonban beüt a krach. Újdonság már nincs, ugyanazok a feladatok ismétlődnek apró változásokkal, az ellenfelek már semmi kihívást se jelentenek, a történet pedig csak nyűlik mint a rétestészta. Ezt a részt már csak azok élvezik igazán, akik teljesítménymániásak, és szeretnék összegyűjteni az összes fellelhető páncélt/fegyvert/festményt/kincset. Ezt már ki lehetett volna hagyni, itt a kevesebb több lett volna.
Bár a játék vége szenvedés volt, magát az AC2-t élveztem. Ahhoz viszont nem érzek kedvet, hogy a sorozat többi tagját is kipróbáljam. Ennek oka, hogy nem látom még mi az, amit ki lehet hozni ebből az ötletből. Bérgyilkos vagy, embereket ölsz, stílusosan és lopakodva, de ennyi. Kész. Vége. Ez az alapötlet. Hogy ezt a szentföldön, az olasz városállamokban, az amerikai gyarmatokon, vagy a 21. században teszed az hosszú távon lényegtelen. Az is, hogy ezt pusztakézzel, késsel, karddal, vagy lőfegyverrel teszed. Az AC3 egyik reklámja volt a még nagyobb és még szabadabb világ, de mire jó ez, ha nem tudsz mit kezdeni a szabadsággal. Hogy pár dolgot említsek, az AC3-ban lehet vadászni vadállatokra, lehet kicsit barkácsolni, megint van bázis, amit lehet fejleszteni, vagy emberek akiket alkalmazhatsz, de ezek mind csak ideig-óráig érdekes színfoltok. Az alap játék nem változik és valószínűleg nem is fog. Erre önmagában nem lehet azt mondani, hogy feltétlenül rossz dolog lenne, hiszen még mindig rengetegen játszanak az újabb és újabb részekkel. Más kérdés, hogy az élvezeti szint folyamatosan csökken. Szerintem tipikus rókabőrlenyúzás esete forog fent, amit az egyes részek egyre gyorsuló megjelenése is mutat, de mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy ebben meddig szeretne részt venni. Ez azonban nem működő üzleti stratégia az Ubisoft részéről, mert valamikor kell újítani majd egy nagyot, ha fenn akarják tartani az érdeklődést. Akkor, ha ez bekövetkezik majd újra visszatérhetünk a témára.
