Tizenöt az már sok. Sok milliónyi forintból, túrógombócból, de még évekből is. Egy tizenöt éves évfordulóról illik megemlékezni, főleg akkor ha tartalmas tizenöt évről van szó. 1998-ban jelent meg a Full Metal Panic "család" első kiadványa Japánban. A sorozat fő cselekményszála már lezárult, ezért a márkanévnek a bemutatása mellett, most az egyik manga-adaptáción lesz a fő hangsúly.
Egyes olvasók még bizonyára emlékeznek a hazai első anime csatorna, az Animax indulására. Nincs más szó rá, a csatorna mára szépen elkulrvult és félredobta az eredeti koncepciót, de a csatorna létrehozásának kezdetén az egyik húzónév a Full Metal Panic (FMP) anime sorozat volt. Az FMP alapötlete Shoji Gatoh író szerint a "fiú találkozik lánnyal" történet köré épült. Kezdetben tényleg csak annyi, hogy egy titkos katonai NGO megbízza egyik fiatal zsoldosát - Sousuke Sagarát -, hogy vigyázzon egy lányra, Kaname Chidori-ra. A történet meg lett fűszerezve pár remek adalékkal: középiskolai környezet, modern mechák, kis sci-fi, a férfi főszereplő szociális érzékének teljes hiánya (háborús zónákban nőtt fel és most hirtelen a békés Japánba kerül), és egy talpraesett, karakteres női főszereplő. Az összhatás egy remek alkotás lett, ami megfelelő arányban keverte az akciót, a humort, és a drámát.
A 24 részes FMP anime természetesen az akkor már négy éve futó kisregény-sorozat feldolgozása volt. A magyar rajongók a TV-ben ezt láthatták, illetve egy teljesen a komikus elemekre fókuszáló spin-off-ot a FMP Fumoffut. A sorozat annyira népszerű volt, hogy 2005-ben leforgattak egy második évadot is 13 részben a FMP The Second Raid (TSR) címen, de ez már itthon nem jelent meg. A animék kifejezetten magas színvonalúak voltak, nagyon jó volt az animáció, a zene illeszkedett a hangulathoz, és legalább olyan változatos volt mint az egyes részek. Minimális szinten CGI-t is használtak a részekben és a jó kivitelezéssel párosítva ez azt eredményezte, hogy a sorozat ma is nem hogy csak nézhető, hanem megnézendő.
A sorozatok egyetlen hiányosság, hogy nem dolgozzák fel a kisregények teljes listáját. Az eredeti FMP az első három kisregényt adaptálta, a TSR a negyediket és az ötödiket, míg a Fumoffu a külön számazással futó melléktörténetek egy részét. Itt jönnek viszont képbe a mangák! Az első manga (szimpla Full Metal Panic néven) 2000-2005 között szintén az első három kisregényen ment végig, míg a FMP Overload vitte a komikus történeteket. 2005-ben, a TSR első sugárzásának közepén, azonban elkezdték kiadni a mostanáig leghosszabb ideig futó FMP mangát, a Full Metal Panic Sigma-t.
A FMP Sigma ott veszi fel a történetet, ahol az eredeti anime abbahagyta. Végigmegy a TSR által feldolgozott két kisregényen majd folytatja a történetet azokkal a kisregényekkel, amik más formában nem lettek adaptálva. Ez azért nagy dolog, mert ezzel a manga-adaptációval válik gyakorlatilag elérhetővé a japánul nem beszélő közönség számára is a teljes FMP történet. Lelkes emberek lefordították az eredeti kisregényeket angolra is, de ezeknek a fordításoknak a minősége nem mindig volt kielégítő és fellelni se olyan egyszerű mindegyiket. A Sigma azonban ott van majdnem az összes nagyobb mangaolvasó porál honlapján és mivel mangát többen és jobban fordítanak, itt nem kell azért se aggódni, hogy elveszik a mondanivaló egy része. Míg Shoji Gatoh 12 részben befejezte a kisregénysorozatot, a Monthly Dragon Age magazinban a Sigma részeit is publikálták, majd kiadták őket a szokásos kiskötetes formában. Mangakötetből eddig 18 jelent meg (a fordítók ezt használják alapul), amiből 17 lett lefordítva, míg a 18. a napokban kerülhet fel az internet sötét bugyrában valamelyik filemegosztó portálra. A tizennyolcadikat fogja követni majd az utolsó tizenkilencedik kötet, ez még Japánban se jelent meg, várhatóan valamikor a nyáron fog.
Maga a manga rendes becsületes munka, a rajzok jók, néhány kép kifejezetten szép. A történetet jól veszi át, és ez a legnagyobb előnye. Hozott anyagból dolgozik, de jó a hozott anyag, így nincs miért szégyenkeznie. A Sigmának más a hangvétele az eredeti mangához és az animéhez képest. Bár az animében is volt vér, ott a komikus és a komoly részek váltakozása csökkentette a feszültséget. Az animében bőséges fanservice szinte eltűnik, a Sigma az elejétől kezdve komolyabb (akárcsak a TSR) és csak a későbbi részekben tér vissza néha a könnyebb tartalom, de az is úgy, hogy nem zökkenti ki az olvasót a komorabb FMP érzésből. Az FMP egy olyan világban játszódik, ahol nem lett vége a hidegháborúnak és a világ egy szakadék szélén táncol. A terrorizmus elhatalmasodott és néhány békés országtól eltekintve a világ nem egy biztonságos hely. Ez fontos eleme a kisregényeknek, és a Sigma ezt jobban átadja, amit csak segít, hogy bizony hullanak a karakterek a történetben rendesen, és korántsem egyértelmű elsőre a befejezés. Az utolsó két kötet még hátravan, de az alkotók eddigi teljesítménye alapján nem kétséges, hogy méltó lezárása lesz a FMP eredeti cselekményszálának.
Ha valaki nem látta az eredeti animékat javaslom, hogy azokkal kezdjék az ismerkedést. Fiúknak és lányoknak egyaránt ajánlott, mindenki talál benne valami érdekeset. Mint mondtam az anime kora ne ijesszen meg senkit, bőven felveszi a versenyt a mostani tavaszi kínálattal. Az animék után jöhet a manga, azon belül is leginkább a FMP Sigma. Ha nem időmilliomoskról van szó, akkor mire ide eljuttok, már az egész manga-sorozat le lesz fordítva. Akit pedig ekkorra átlényegített az FMP szellem, az folytathatja a sort a megannyi mellékszállal és spin-off történettel mint például a Full Metal Panic Another regényekkel.
