Hamarosan Magyarország legbiztonságosabb szórakozásává válik mozipremierekre járni. "Nem, a kézi fémdetektor nem kell, azt csak a gyanúsan viselkedő egyéneknél kell használni." Ez volt az a mondat a négy öltönyös biztonsági őr egyikétől amikor hangosan elkezdtem nevetni. Mondjuk a mosoly lehervadt az arcomról mikor én következtem és ragaszkodtak hozzá, hogy a táskám és mellényem minden zsebét át kell nézni, de én sajátos hangulati elemként fogtam fel, ami egy új Star Trek film megnézésének velejárója.
A legújabb Kirk-Spock párosra épülő sci-fi akciófilm történetében 5 évvel játszódik a 2009-ben újraindított sorozat első része után. Laza tízperces bevezetővel kezdünk, amit már előző évben is lehetett látni néhány film előtt a mozikban, így nem tartalmaz túl nagy meglepetéseket. Ezután kezdődik maga a rendes film, ami egy újrahasznosított elemekkel teletűzdelt becsületes iparosmunka. Már az első résznél is érdekes kérdés volt, hogy rebbot-ról vagy remake-ről volt szó. Ugyebár a klasszikus Star Trek filmsorozat szereplőit látjuk a filmekben, de mivel egy időutazás miatt megváltoznak azok az események, amik az eredeti filmsorozathoz vezetnek, így kapjuk meg az új filmsorozatot. Az első részben ugyebár szerepelt Leonard Nimoy (aki ismét feltűnik) de ezt leszámítva eredeti alkotással volt dolgunk, abból a szempontból, hogy kitaláltak egy új történetet és egy új ellenséget, aki nem szerepelt az eredeti sorozatban. Ehhez képest a második rész komoly visszalépés, mivel itt sokkal nagyobbat merítenek a régi filmsorozatból, annak is leginkább a második részéből. Tulajdonképpen számomra addig volt igazán érdekes a "Sötétségben - Star Trek" ameddig titok volt az éppen aktuális főgonosz "John Harrison" igazi kiléte és motivációja. Benedict Cumberbatch színészi alakítása jól illik a karakterhez, és kitűnően alakítja a néma, sztoikus pszichopatát, aki mindent tud előre, mindenkit manipulál, és éppen ezért félelmetes. Amint azonban kiderül, hogy kicsoda rögtön csökken a varázs, hiszen ezt már láttuk egyszer, így az is egyértelmű, hogy veszíteni fog. A film elején felsejlik valami nagy ármány, ami izgalomban tartja a nézőket, de amint kiderülnek a részletek, tisztázódik, hogy ki mit csinált pontosan, az egész szituáció túl ismerős lesz, a fordulatok kiszámíthatóvá válnak.
Persze vannak kisebb változások az eredeti sztorihoz képest (így Zachary Quinto is meg tudja csillogtatni tudását), de összességében a befejezés habkönnyű, nincs tragédia, melankólia, nincs veszteség. Következmények nélküli film úgymond, mivel a főszereplőkkel semmi se történik (amire egyébként már a film első negyedórájában megkapják a nézők a biztosítékot, mivel feltűnik egy minden betegséget gyógyító "varázsszer"), a több ezernyi (?) arctalan áldozat pedig kap egy félmondatos megemlékező beszédet.
Az akcióra és a látványra egyébként megint nem lehet panasz. Dolgozott rendes a CGI szekció, újra vannak látványos űrcsaták, robbanó hajótestek, szálló törmelék és jó sci-fi környezet. A legjobban újra az Enterprise hajóról készült felvételek sikerültek, ilyenkor rendesen szól a háttérzene is, tehát itt megint jól eltalálták a hangulatot. Ez azonban számomra csak az elvárt minimum egy ekkora film esetében és nem különleges hozzáadott érték.
Összességében egy kellemes nyári akciófilmmel van dolgunk amitől nem kell sokat várni. Beülni, megnézni, másfél órát szórakozni, majd elfelejteni. Nincs benne semmi rendkívüli, de semmi olyan se, ami kimondottan rossz lett volna. A legaggasztóbb dolog, hogy mennyire könnyen nyúltak az eredeti filmsorozat anyagához. Nem az univerzum megbolygatása zavar (azt meghagyom a rajongóknak), hanem a kreativitás hiánya. Ha a következő filmekben is a nosztalgiára próbálnak építeni, régi jelenetek újratervezésével eladni a filmeket, és már egyszer felhasznált ötleteket újracsomagolva ismét eladni, akkor nagyon hamar el fog laposodni a sorozat.
