A keleti kultúra után kicsit térjünk vissza nyugatabbra. Ha a tisztelt olvasók nem egy sötét lyuknak a mélyén töltötték az elmúlt két évet, és valamennyire érdeklődnek az animált sorozatok iránt, akkor biztos hallottak már az Avatar sorozatról. Ennek első darabja az Avatar: The Last Airbender, ami egy kiváló televíziós műsor volt és egy tragikusan szörnyű filmfeldolgozás is készült belőle. A második darab a sorban pedig az (Avatar:) The Legend of Korra, ami jelenleg a második évadjának a vége felé van, és további két éved fog még készülni belőle. Ha valaki nem látta az ATLA-t, akkor javaslom megnézésre, egy kicsit itt most a ATLK-ról lesz szó.
A Korrát, akárcsak az első szériát, a Nickelodeon csatorna készítette, a stáb nagyobb részét is sikerült átemelni a második sorozatba az elsőből. A legmegfogóbb mindkét sorozatba maga az animáció és az ábrázolás stílusa. Érdekes vegyítése nyugati és Japán animációs formáknak, de összhatásában sokkal jobb, mint korábbi próbálkozások (Galactic Footbal vagy az X-Men egyes japán feldolgozásai) és a vegyes stílus ellenére is inkább nyugati marad a végtermék. Az animáció szép, kidolgozott, pontos, élénk és változatos. Valóban elsőrangú munka, és a Korrában már a felbontás és a képminőség is sokkal jobb lett, mint a Last Airbender alatt volt. Az animátorok egyszerre tudtak megbirkózni emellett bizonyos karakterek közeli képeivel, az arcvonások és a mimika élethű visszaadásával, és ugyanilyen magabiztossággal vannak kezelve a széles, nagy perspektívájú kameraállások, a nagyobb tömegjelenetek is. Azt is külön szívderítő látni, hogy az intenzívebb akciójelenetek bőven vannak olyan látványosak, mint bármelyik animéban, úgy, hogy itt végre felhagynak az emberekből kisugárzó aurákkal, meg előtörő légörvényekkel, amik mutatják, hogy mennyire intenzív a harc. Összességében tehát az animációba nem lehet belekötni, mutatja, hogy kellő energiaráfordítással Japánon kívül is lehet szép animált rajzfilmet csinálni.
Szintén csak jót tudok mondani az első és a második sorozat zenéjéről és hangeffektusairól is. (Itt is azért kezelem kicsit együtt a kettőt, mert ugyanaz a zeneszerző.) Jól megkomponált, fülbemászó dallamok szólalnak meg a Korra részei alatt, amiket kellő pillanatban váltanak az ütemesebb, erősebb zenék. A zenében is, akárcsak a kinézetben, érezni a keleti hatást, de itt is kedvezően hat egymásra a két stílus találkozása. A hangeffektek is úgy szólnak, ahogy kell, legyen szó akár állatokról, vagy élettelen tárgyakról, és a szinkronszínészek is jól végzik a dolgukat. Hallatszik, hogy nem csak betoltak pár embert az utcáról, vagy kifizettek egy adag színészt, hogy kezdjenek már ezzel a sorozattal valamit, hanem komoly színészek lettek leszerződtetve.
Na de mit kezd a Korra ezekkel az erős alapokkal, sikerült-e tartalommal megtölteni a részeket? Hát… talán. A Last Airbendernek volt egy tiszta koncepciója, akcióban gazdag, minőségi rajzfilm, elsősorban 14 év körüli korosztálynak, de elég tartalommal és kellően magas színvonalon, hogy idősebbeknek is élvezhető legyen a sorozat. Az Airbender befutott, a sorozat tarolt és a közönség tényleg sokkal tágasabb lett, mint a Nickelodeon átlag nézőcsoportja.
Érthetően a Nick meg akarta tartani a korábbi rajongókat, és ennek alapján lett kidolgozva a Korra. A szereplők idősebbek, kevesebb a bohóckodós poén, de összességében két szék közé esett a Korra. A gyerekeknek túl komoly, az idősebbeknek néha túl gyerekes. Az összehatás még mindig jó, de sokkal kevésbé élvezhető, mint az ATLA esetében. A Last Airbender 2005-ben jelent meg, és akárhogy is számolunk, azóta nyolc év telt el. Ha valaki csak tízévesen kezdte el nézni az Avatart, mostanra már ő is 18. A Korra komolyodott az első sorozathoz képest, de nem eleget. Néha még mindig gyerekes problémákkal küzdenek (jaj megsértődtem a bátyámra, jaj mérges vagyok a szüleimre) miközben nem merik igazán kibontakoztatni a komolyabb társadalmi témákat (diszkrimináció, osztálykülönbségek, korrupció). Természetesen nem Game of Thrones szintű vérengzéseket várok, mert a Nickelodeon alapvetően egy gyerekcsatorna, de az a mostani formátum egy elvesztegetett lehetőség.
Az is elvesz a Korra lendületéből, hogy a nagy átfogó történetet már egyszer elmesélték az első sorozatban. Van egy személy, aki óriási hatalmat kap, de meg kell tanulnia használni, hogy teljesíthesse a kötelességét, és őrizhesse a békét és az egyensúlyt a világban. Ennyi az alapötlet. Nem eredeti, de ha stílusosan mesélik el, akkor jó lehet. Ami viszont stílusossá tette az ATLA-t, a Korrában már nem elég, valami újat kellene felmutatni. Úgyis mondhatnám, hogy az ATLA végén megvolt a katarzis, mikor a főszereplő végre beteljesítette sorsát, majd jön a Korra első része, és azt látjuk, hogy a mostani főhősnőnk ugyanazon a tanulóéveken megy át amit már egyszer végig kellett néznünk. Kár…
Miért érdemes akkor mégis nézni a Korrát? Hát egyrészt a már említett technikai profizmusért, meg azokért az alkalmakért, amikor tényleg előszedik a nagyágyút és megint rendesen, úgy innovatívan mutatnak valami eredetit. Az október közepén leadott duplarész a Korrában tökéletes volt. Magával ragadó történet, komoly tartalom, jó tagolás és a sorozat normál animációjától elütő egyedi stílus (ami valószínűleg könnyebbséget jelentett az átlagos heti munkához képest az alkotók számára, de ez mellékes). Az ilyen pillanatok miatt kell végignézni a sorozatot, mert ekkor az alkotók megmutatják, hogy még mindig tudnak valamit. A Korra első évada jó iparos munka volt, de nem volt kiemelkedő. A második évad tovább veszített a lendületből, de még mindig megvan benne a potenciál. A lejtmenetet mutatja a nézőszámnak az esés is, de ezt látják az alkotók is, és még mindig bőven nézik elegen ahhoz, hogy ne töröljék váratlanul a projektet. Én abban hiszek, hogy a készítők összekapják magukat, mert rájönnek, hogy sikert tényleg csak minőségi munkával tudnak elérni, és a második évad befejezése, majd az azt követő harmadik évad már igazi klasszikussá válhat, mint az első Avatar sorozat.
(A történet részletes leírásához szokás szerint tudom ajánlani a Wikipédiát.)
